|
VISSZATEKINTÉS A NYÁRRA…
VII. MÉTA Fesztivál
Balatonboglár – 2003. június 7-8-9.
Fesztivál – áll a bál! (Riportok)
Milyen volt a VII. MÉTA Fesztivál Balatonbogláron? Hogy érezték magukat a résztvevők? Nehéz kérdések, a lelkekbe és a gondolatokba nem láthatunk, de az őszinte megnyilvánulások, a lelkes „kitörések”, s a bátorító jókívánságok új erőt adnak, hogy jövőre is megrendezzük a MÉTA Fesztivált, hogy újra együtt láthassunk a több, mint 900 népzenét és néptáncot kedvelő és művelő gyermeket, oktatóikat, patinás zsűrinket és nem utolsósorban a professzionális minőséget és szakmaiságot elénk varázsoló MÉTA Együttest.
A benyomásokról, érzelmekről, gondolatokról számol be e hangulatjelentés. Remélem jövőre csak „újra kell nyomtatnom” e gondolatokat.
A Gyermekkacaj Táncegyüttes – Nagyberény - két prominens képviselőjével beszélgetek.
- Hányadik alkalommal vesztek részt ezen a fesztiválonal?
- Azt hiszem – ha a kollégát is megkérdem – hatodszor vagyunk itt.
- És hogy tetszik Nektek ez a rendezvény?
- Szerintem magáért beszél. Ha hatodszor jövünk, akkor biztos, hogy csak tökéletes lehet. – Fenomenális! – én úgy gondolom!
- És hogy sikerül a gyerekeket motiválni? A mai világban, a tévé, a videó, a számítógép mellett, a mobiltelefonok világában elég nehéz lehet a gyerekeket bármi kreatív tevékenységre rábírni.
- Meg kell szerettetni a néptáncot, ezt az ízt meg kell velük éreztetni. Lehet, hogy a szülő először elhozza, de ha a gyerek megérzi ezt az „ízt”, érzi, hogy egy társasághoz, egy csapathoz tartozik és itt jó dolgokat tanul, egy dologért küzdünk – akkor ez fog menni, azt hiszem.
» Sziasztok lányok, merről érkeztetek, mióta és miért táncoltok?
»Győrből jöttünk, a Lippentő Táncegyüttes tagjai vagyunk, Fábián Fanni és Novák Rebeka. Tíz éve táncolunk, a csoport vezetője Kocsis Enikő személyes varázsa vonzott minket a néptánchoz, amit egyáltalán nem bántunk meg. Heti kétszer próbálunk, az ovisokkal együtt százhúszan vagyunk és a Gyermekek Házában próbálunk Győrben.
» S hadd kérdezzem meg, a szülők közt vannak táncosok?
»Persze, nagyon sok van, az én szüleim éppen nem táncoltak, de a többiek szülei közt rengeteg a táncos anyuka vagy apuka.
» Először vesztek részt a fesztiválon, vagy már voltatok itt, s van-e nálatok fürdőruha, s egyáltalán, milyen a szállásotok?
»Most először veszünk részt a fesztiválon, a szállás szuper, már fürödtünk is a Balatonban – elég piros a szemem -, ami ugye az éjszakai éneklésnek is köszönhető.
» Sziasztok, merről érkeztetek, mi a nevetek, ki a csoportvezetőtök?
»Fonyódról jöttünk, az Aranyhíd Táncegyüttes tagjai vagyunk, a vezetőnk Szalai Tünde, akit nagyon szeretünk. A koreográfiát Szabó Zsolt készítette, akit szintén nagyon kedvelünk.
» S merre léptek fel?
» Legutóbb Tabon voltunk, s különböző iskolai rendezvényeken, évnyitón, ünnepnapokon, évzárón is bemutatkozhatunk.
» Köszönöm, érezzétek jól magatokat, este táncház, gyertek vissza!
» Itt leszünk!
Nagy Zsolttal, Pórteleki Zoltánnal (Kóbi) és Gere Attillával, a MÉTA Együttes tagjaival beszélgetek.
- Szívesen jártok ide? Hány táncegyüttest kísértek? Merre jártok mostanában, mik a terveitek a közeljövőben?
- Nagyon szeretünk itt lenni, egy légkondi a teniszcsarnokban elkelne és néhány mesztic hölgyet sem utasítanánk vissza – mondja Nagy Zsolt.
- 39 táncegyüttest kísérünk, tehát mindet. Most van egy 20 koncertből álló koncertsorozatunk az országban – mivel 20 évesek vagyunk -, a Táncháztalálkozón volt az első, aztán megyünk Békéscsabára, Hajdúszoboszlóra, Debrecenbe, majd következik Szarvas, Csopak, Salgótarján, Győr. Az új lemezt mutatjuk be, összekapcsolva régi számokkal, főleg a mondanivalója szerint, nem is annyira tájegységileg rendszerezve – veszi át a szót Pórteleki Zoli. – Külföldön inkább az Állami Népi Együttessel lépünk fel.
- S az önálló táncházatok működik még a Somogyi Béla utcában, vagy mi a helyzet a táncházmozgalommal? Tart még a 80-as évek lendülete?
- A jó helyek kikoptak sajnos, de vannak jó kezdeményezések, kisebb klubokban, pizzériákban, ahol a tulaj elhivatottságot érez, kezd újjáéledni a műfaj. A fiatalok szeretik a népzenét, én a budafoki zeneiskolában tanítok – 18 brácsásom van -, de igaza van Havasréti Palinak, hogy ezekből a fiatalokból nem feltétlenül az utánpótlásunkat kell kinevelni, hanem azt a réteget, amely ennek a műfajnak a közönsége lesz, s amely ezt a kultúrát tovább viszi és megszeretteti a felnövekvő nemzedékkel.
Sipos Ferencet szeretném köszönteni Sopronból, aki tanítványaival a kezdetek óta – azaz hét éve - részt vesz a fesztiválon.
- Miért szerettek ide járni, mivel készültetek a versenyre?
- Nagyon jó barátok vannak itt, remek a hangulat, s vajdaszentiványi táncokkal érkeztünk az idén, a címe: „S mégis csak cigányok”.
- S hány gyerekkel dolgoztok, merre jártok az országban, mik a terveitek?
- Ebben a korosztályban 22-en vagyunk, egyébként a Pendelyes Táncegyüttesben hat korosztályban 120 gyerek ropja táncot, a legkisebbek most Somorján vannak a Katica Fesztiválon.
- És egyedül csinálod vagy vannak segítőid?
- Négyen vagyunk, egyébként Sopronban kilenc oktató van. Két művészeti iskola működik, s ebben táncol kb. 400 gyerek. Mi a zeneiskola néptánctanszaka vagyunk és van még a Cinege Művészeti Iskola. A kettőben az a közös, hogy mindegyik telephelye a Petőfi Sándor Általános Iskola, ahol én igazgatóként dolgozom. Legutoljára Németországban turnéztunk, decemberben pedig Belgiumban vettünk részt egy Európa-napon.
- Mesélj arról, hogy a mai világban, a számítógépek, mobiltelefonok világában hogy sikerül motiválni a gyerekeket a néptáncra, a népi kultúrára?
- Jó kérdés! Szerintem két dolog kell hozzá: hiteles emberek, akik mondják, mutatják, csinálják és rendszeres sok munka. És így észreveszik benne az értéket. Minden hónapban van egy táncházunk, előtte játszóház a gyerekeknek, szervezünk nagyobb fesztiválokat, évzáró koncert a Konferencia Központban, karácsonyi műsor.
- Szeretettel köszöntöm Kalász Zoltán alpolgármester urat, és Dr. Sziberth Lászlót, az oktatási és kulturális bizottság elnökét, Balatonboglár Város Önkormányzatának képviselőit! Hogy érzik magukat a fesztiválunkon, mivel tud segíteni a város az esemény megrendezésében?
- Gratulálunk a rendezőknek a hagyományteremtő rendezvényhez és hasonló jókat kívánunk a gyerekeknek is – mondja Dr. Sziberth László.
- Az önkormányzat támogatja a fesztivált, mint kiemelt városi rendezvényt, s én azt hiszem, hogy jó dolgot támogatunk.
- Tóth Attillát köszöntöm. Mi hozta erre a fesztiválra?
- Elsősorban a lányom szereplése, aki a fonyódi Aranyhíd Gyermektánccsoport lelkes tagja. A csapat az általános iskolában működik és idestova három éve táncol.
- S miért kezdett el táncolni a leány? Szülői ráhatás, tanári inspiráció?
- Szerintem inkább szülői, az édesanyja is „oszlopos” néptáncos volt a fonyódi gimnáziumban a 80-as években. A lányom szeret táncpróbákra járni, kétszer találkoznak a héten, kedden és csütörtökön, nagyon nem megterhelő, szeretettel csinálja, szívesen megy az idén másodszor megrendezésre kerülő tánctáborba is.
» Sziasztok lányok, merről érkeztetek, voltatok már Bogláron?
» Galgahévízről jöttünk, Pest megyéből. Másodszor veszünk részt a fesztiválon, nagyon jól érezzük magunkat, imádunk táncolni és itt fürdeni is lehet! Részt veszünk a futó méta bajnokságon és a pünkösdi király és királynőválasztáson is.
» Ki a főnök, milyenek a próbák, miért táncoltok?
» Balla Zoltán és felesége vezetik a táncegyüttest, a próbák kemények, heti kétszer két óra este hattól nyolcig. Mi egyébként saját akaratunkból határoztuk el, hogy táncolni fogunk.
- Nagyon nagy tisztelettel köszöntöm Dr. Gyenesei István urat, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökét, valamint Dr. Kovács Miklós urat, Balatonboglár város polgármesterét. Jól érzik magukat, hányadszor vannak itt, s egyáltalán: mit gondolnak a rendezvényről?
- Én a negyedik alkalommal vagyok részese ennek a fesztiválnak – kezdi Dr. Gyenesei István -, s mindig úgy távoztam, hogy valami többet láttam, mint az előző évben, elsősorban lelkesedésben. S ha azt mondom, hogy itt több mint ezer csillogó szemű lány és fiú jön össze, s valami olyat őriz meg a jövő számára, ami a mi nemzeti kincsünk a néprajz, népművészet, néptánc világából, akkor minden ráfordítás és minden energia megtérül, amit a szervezők megtesznek, és én csak gratulálni tudok a Helyiérték Egyesületnek.
- Polgármester úr! A város kiemelt rendezvénye ez a fesztivál. Nem nagy „megterhelés” ez a városnak? Mármint financiális oldalról?
- Financiális oldalról, a pénz hiányáról beszélni teljesen fölösleges. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy legyen egy ilyen fesztivál, mint ahogy ez a hetedik, amit én nagyon nagy örömmel fogadok, örülök, hogy Balatonbogláron van és elmondom, hogy mind a hétre bekukkantottam! Öröm, hogy ennyi gyermek elhozza a saját értékét, produkcióját hozzánk, s elviszik városunk hírét az ország számos pontjára.
» Jó napot kívánok, milyen minőségben vesznek részt a fesztiválon? Szülők, kísérők, oktatók?
Voltak-e már itt?
» Nem. Bogláron nyaralunk, nagyon tetszik, igen hasznos, jól érezzük magunkat.
» S honnan szereztek tudomást erről a rendezvényről, honnan érkeztek?
» Erről a hirdetményről. Megnéztük, hogy mi a program és eljöttünk. Békéscsabáról érkeztünk és örömmel konstatáltuk, hogy Gyomaendrődről is érkeztek táncosok. Már tegnap is itt voltunk, láttuk a téravatást, s a fergeteges rock and roll bulit sem hagytuk ki.
»Sziasztok, merről érkeztetek? Hol táncoltok?
» Budapestről jöttünk, a Törekvés Táncegyüttes tagjai vagyunk. Kőbányán működünk a művelődési központban és kb. 40-en táncolunk. Nagyon szeretünk táncolni, sok érdekeset tanulunk, már legalább húszszor volt fellépésünk. Bogláron most vagyunk először, de nagyon jó!
»Jó napot kívánok, milyen minőségben vesznek részt a fesztiválon?
» Galagahévízről jöttünk, a népi táncos gyerekekkel, szülőként, kísérőként. Fantasztikus az egész szervezés, mi nagyon elégedettek vagyunk, bár sűrűbben lenne!
» Üdvözlöm Önöket! Nézők, kísérők, nyaralók, mi hozta – és honnan - Önöket a VII. MÉTA Fesztiválra, Balatonboglárra?
» Nagypapa, nagymama. Én Szentesről jöttem.
» Én pedig Szolnokról, s a Törekvés Táncegyüttesben táncol a kisunokánk.
» S mióta táncol a gyermek?
» Nyolc éve – veszi át a szót az unoka. – Már ovis koromban elkezdtem, és nagyon szeretem. Heti két próba van, de ez a tanulás mellett még elmegy.
» Imádja! – fűzi hozzá a nagymama. – És kitűnő tanuló – büszkélkedik. Nagyon örülök, hogy ezt csinálja, ez egy nagyon nagy érték, ez befolyásolja az egész életét, egy más szemléletet ad, más világfelfogást, egyszóval minden benne van.
» S a közösség – teszem hozzá.
» Na igen, a közösségformáló erejéről nem is beszélve!
» Sziasztok, ráértek egy percre?! Merről érkeztetek, mióta táncoltok?
» Szennából jöttünk, Somogy megye, Kaposvár mellett. Már nyolc éve táncolunk, először 7 évig az általános iskolában, majd a középiskolából visszajárva ropjuk a többiekkel, heti kétszer, kedden és pénteken. A fesztivál tök jó buli, nagyon jól érezzük magunkat, reméljük, hogy jövőre is eljöhetünk.
» Szia, szabad egy bemutatkozást? Hányadik alkalommal vagy Bogláron és milyen funkciót töltesz be a rendezvényen?
» Bakonyi Erika vagyok Budapestről és legalább ötödször veszek részt a fesztiválon. Eleinte zsűriztem, most pedig színpadmesterkedem, azaz én engedem fel a színpadra a gyerkőcöket, ügyelek a rendre és hogy ne legyen kavarodás, felügyelem a színpadbejárást.
» S tetszik ez a fesztivál, szívesen jössz ide? S ha igen, miért?
» Igen. Azért mert évről-évre több gyerek van, egyre ügyesebbek, szépen nőnek az orrunk előtt, s ez gyönyörű! Én is tanítok táncot, de most nincsenek itt a gyerekeim a fesztiválon, most csak rendezőként ténykedem. Tetszik a verseny, szép színfolt a futó méta bajnokság és igen hangulatos a pünkösdi király és királynő választás is, ami mindig nagy gyermekzsivaj közepette zajlik
» Jó napot kívánok!
» ??? - Ich versteh’ das nicht!
» Ach so! Sie sind aus Deutschland. (De most váltsunk magyarra.) Honnan érkeztek és hogy tetszik a fesztivál?
» Nagyon remek, végignéztük az egész délutáni műsort, valóban fantasztikus. Észak-nyugat Németországból érkeztünk, először vagyunk Magyarországon nyaralni, azt hiszem ennél szebb fogadtatás nem is kell.
Verőfényes Pünkösd hétfő délelőtt van, a balatonboglári teniszcsarnok előtt beszélgetek a VII. MÉTA fesztivál zsűrijének három prominens hölgytagjával. Vendégeim Borbély Jolán etnográfus a Hagyományok Házából, Czidráné Bodza Klára népdalénekes és énektanár a budapesti Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolából és
Tálas Ágnes néptánc oktató pedagógus szintén Budapestről.
- Hölgyeim, hányadszor vesznek részt ezen a fesztiválon?
- B.J.: Én azt hiszem, hogy két alkalom kivételével, amikor a Csíksomlyói Búcsúra mentem, nem voltam itt, tehát a hétből ötször itt voltam. S mivel pedagógus is vagyok, a gyerek-ügyet mindig is nagyon fontosnak tartottam a hagyományápolás szempontjából, s hát ők a továbbélésnek a kulcsai. Mert az marad meg igazán az emberben, amit gyerekkorban megszerettetünk velük. Nagyon jó ez a rendezvény, itt örülhetnek egymásnak és saját sikereiknek a gyerekek, játszhatnak, vetélkedhetnek, jól érzik magukat együtt.
- S mi a helyzet „táncilag”?
- T.Á.: Először veszek részt a Pünkösdi fesztiválon, s nagyon örültem annak, hogy szinte alig kellett felhívnunk a figyelmet arra a táncegyütteseknél, hogy egy picit több életszerűséget, vidámságot lássunk a színpadon. Zömében élvezik a gyerekek, amit csinálnak, sokszor „övék” a tánc – a koreográfia is meg a táncanyag is -, egyre jobbak az énekek, s nagy öröm számomra, hogy egyre több népi játékot szőnek be a produkcióikba, népi szokások elevenednek meg, dramatikus játékok formájában, s így belenőnek a hagyományainkba.
- B.J.: ………….
- Mi a meglátása zeneileg, „énekhangilag”?
- B.K.: Én is először veszek részt ezen a remek fesztiválon, s öröm volt számomra, hogy meghívást kaptam, mert nagy élmény volt így együtt látni mindent, hisz mindannyian tudjuk, hogy a népzene, a néptánc, az ének mennyire szervesen összetartozó, egymást nélkülözni nem tudó komplex művészet. Azt hiszem, hogy ezen a fesztiválon annyi szép éneket, produkciót hallottam, hogy gazdag élménnyel megyek haza. Tovább tudják vinni ezt a kultúrát, s az adatközlőkből való táplálkozással, az eredeti felvételek alapján őrizhetik meg ezt a csodálatos hagyományt.
- B.J.: Annál is inkább, mert nemigen dicsekedhetünk azzal, hogy iskoláinkban nagy súlyt fektetnének erre, hogy Kodály álmát megvalósítanák, mert még jócskán híján vagyunk a zenei nevelésnek. A gyerek vagy otthon vagy táncházakban, s ilyen tánccsoportokban kap indíttatást arra, hogy ezt a kultúrát megszeresse, ezzel a kultúrával élni tudjon, s ezt a saját gyerekeinek, unokáinak is tovább tudja adni.
- Kérdésem pont erre irányult volna Bodza Klárához, hogy a mai gyerekeket rá lehet-e venni, hogyan lehet rávenni a zenére, éneklésre, mert azt tapasztalom – magam is pedagógus, s egykori népzenész lévén -, hogy ha népzenéről van szó, akkor valamiféle visszahúzódás tapasztalható. Csak a már úgymond „népzenétől megfertőződött” gyerekek vonhatók be ebbe, vagy másokat is lehet integrálni e kultúra elsajátítására?
- B.K.: Határozottan mondhatom, hogy nem, mert nagyon szépen nyitogatjuk a réseket, s nemcsak azzal, hogy a minisztériumtól kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy a népzene oktatásnak a tantervei is bekerültek a Nemzeti Alaptantervbe, ezáltal elismerik a munkánkat, s sokkal több lehetőségünk van a tanítás terén. S mivel sokkal több lehetőségünk van, egyre jobban próbálunk beférkőzni - nemcsak a művészeti iskolákon keresztül - a gyerekek lelkébe, s az általános iskolai és a gimnáziumi zeneoktatás tanterveiben egy népzene vagy néptánc óra keretein belül a gyerekek sokkal többet kaphatnak, mint régebben. Nyitottabbak lesznek, hisz nem véletlenül találtuk ki, hogy az oktatás kapcsán a forrásokhoz kell visszamenni, tehát az eredetiből kell táplálkoznunk, ezt mindannyian így kezdtük, magunk dolgoztuk ki munkatervünket, munkánk részleteit, módszereit, s a gyerekek most így sokkal többet kapnak.
- T.Á.: Van egy másik oldala is, amin keresztül megfogható ez a dolog: a pedagógusoknak lehetőségük van, hogy közel kerüljenek a népi kézművesség, néptánc, népzene, népi játék oktatáshoz, több városban is elérhető ez számukra, s ezt egyre szívesebben választják a továbbképzések keretében. S ez azért nagyon fontos, mert az a pedagógus, aki szinte minden nap találkozik a gyerekkel, az van rá a legnagyobb hatással, s lényeges, hogy a mindennapokba vigye ezt be.
- Tehát nem csak egyszer-egyszer, alkalomszerűen.
- T.Á.: Így van, s nem csak egy kiválasztott társaság, hanem egész közösségek kapják meg ezt a lehetőséget. Ismerjék meg a dudát, tekerőt, cimbalmot, kobzafurulyát és külön a vonószenekart.
- Éppen ezt akartam kérdezni, hogy a néptánc mellet van-e olyan dolog, amely érdeklődésre tarthat számot, mint pl. eszközök készítése, játszóház, néprajzi előadások, hangszerbemutatók.
- T.Á.: Ez lenne a cél, hogy minél több területet öleljen fel a képzés a közoktatásban.
- B.J.: Ezek a játszóház-vezetői tanfolyamok – amit Ági említett és amelyeket a Hagyományok Háza szervez – és azok a népi kézműves iskolák, amelyek szerte az országban működnek pontosan azt célozzák, hogy a gyerek szabad idejében is tudjon ezekkel élni. Megismerje a táncot, zenét, éneket, de azt is, hogy ügyes a keze, kezének is van intelligenciája és azzal is tud manipulálni, hogy ne csak gyurmával maszatolja össze magát, hanem agyaggal és sárral (attól még mérgezést se kap!) – már egy kultúrához közelebb került és maga hozott létre kis alkotásokat, ami az ő dicsősége, az ő öröme és úgy lehet építeni a többi műfajokat, hogy aztán egészben lássa a dolgokat.
- B.K.: Igen, és a népzene oktatáshoz még annyit szeretnék mondani, hogy ez egy nagyon komplex feladat és nagyon felelősségteljes, tehát igen fontos, hogy alapos ismeretekkel rendelkezzünk – népzene- és néptánc oktatók, kézművesek, néprajzosok -, mert a gyerekek példaértékűnek veszik a tanár tanítását, és ha ezt nem ismerjük elég alaposan, akkor csak hiányos ismereteket tudunk adni. Ha én nem ismerem a nagy magyar dialektusoknak a gazdagságát, szépségét, a különbségeit, lelkiségét – az énekre vonatkoztatva -, hogy mit tudunk belőle visszaadni, hogy mitől él pl. egy ballada, hogy van benne abban a parasztembernek a lelkisége, ha ezt nem tudjuk megmutatni és visszaadni, akkor a gyerektől sem várhatjuk, hogy visszakapjuk. Ezért is nagy felelősség a tanítás és én igyekszem a gyerekeknek a legmaximálisabban visszaadni ezt, kiszolgálni őket ebben a tekintetben.
- T.Á.: Én még csak annyit szeretnék hozzátenni ahhoz a témához, hogy ezt közösségben megéljük, hogy ha így fordul a pedagógus a gyerekekhez, egy eszköztárral úgymond felkészülve, akkor szépen végig lehet vezetni a szeptembertől júniusig tartó iskolaévet, ahol az ünnepeinkről is méltóképpen megemlékezhetünk, ahol megfelelő hangulatú játékokat gyűjtünk, saját kezű ajándékokat, munkákat készítünk, s így közösséget teremtünk vele.
- S ezekkel együtt az értékeket is átadhatjuk: ez a te kezed munkája, ezt te csináltad, szívből adod, ez nem egy „megvett, valami kész műanyag”…
- B.J.: …drága játék, fröccsöntött csecsebecse.
- B.K.: Igen, a mai gyerekek nem is tudják, hogy mit jelentett az, amikor a parasztgyerekek saját maguk készítették a legegyszerűbb anyagokból – szalmából, agyagból, gesztenyéből, kukoricaszárból, csutkából, mákgubóból – játékaikat, s így a gyerekeknek sokkal jobban kinyílt a fantáziájuk és azt sokkal jobban értékelték, amit maguk készítettek vagy maguknak vagy ajándékképp szüleiknek. A mai világ a gyerekeket egy kicsit eltompítja.
- B.J.: Ági említette a dramatikus játékokat, én abban a bizonyos „átkosban” a gyerekekkel regöltem (betlehemezni nem mertem, bevallom férfiasan) és bár először ferde szemmel néztek rám, később a kollégák már hordták be a prémes belsejű ócska kabátjukat, hogy minden gyereknek legyen bundája, apukák csinálták a láncos botokat és a vége az volt, hogy mi már a szünet előtt csak arra vártunk, hogy melyik osztályba hívnak meg bennünket regölni. Majd osztályról osztályra jártunk és a nagy iskolai ünnepély végén a mi regölésünk volt a zárószám, s végül Kodálynak a Szalontai kántálóját énekeltük el…
- T.Á.: Hadd dicsekedjek én is egy kicsit. Én is kétgyerekes családanya vagyok, sajnos az első fiamnál volt még erre energiám és az lenne az álmom, hogy ezeket a népszokásokat beépítsük az 1-4. osztályos tananyagokba. Egész máshogy érzi magát az az elsős kisgyerek, akire odafigyelnek, hogy milyen ügyes volt, milyen szépen énekelt, táncolt. És más szemmel nézi a negyedikes is az elsőst, aki azt csinálja, amit ő négy éve. Más lesz a kapcsolatuk, és már itt elkezdődik egyfajta hagyományépítés az iskolában.
- Hölgyeim, köszönöm, hogy megosztották velünk gondolataikat, érzéseiket, emlékeiket. Jövőre Önökkel – ugyanitt, Balatonbogláron!
(Lejegyezte: Keserű Zoltán Helyiérték Egyesület Balatonboglár)
Gondolatok a balatonboglári Samu Ildikó II. éves művelődés-szervező szakmai dolgozatából
Vendégünk volt a Minőség
avagy, miért kell nekünk a „Jazz és a Bor fesztiválja”?
Azt hiszem a címben tömören megadtam a választ. De nézzük egy kicsit részletesebben:
Balatonboglár „A szőlő és a bor városa” megtisztelő cím tulajdonosa. Ez a rendezvény, A „Jazz és a Bor Fesztiválja”- melyet a „Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesület szervezett- méltó ünnepe volt egyrészt a Bornak, mely leginkább boglári, noha szívesen láttuk az ország távoli régióiból érkező minőségi borokat készítő gazdákat is, a bor művészeit.
Ez az a hely, ahol nem lehet műanyag pohárból inni. A részt vevők kaptak egy üvegpoharat ajándékba a belépő és a kóstoló jegyek mellé, melyben a bor színvonalához illően fogyaszthatták a „hegy levét”.
Ez az a hely, ahol nem műanyag a zene sem.
Itt 5 napon keresztül az igényesség nyaralt megörvendeztetve ezzel a nyaralókat és a helybeli lakosságot is.
Nekünk bogláriaknak nagyon fontos a bor és a szőlő….Ránk hárul a feladat és a felelősség: képesek vagyunk-e lakóhelyünkön mi , a civil társadalom, a lakossági kezdeményezésekben részt venni, megszervezni kulturális életünket, környezetünket, vagy állandóan csak panaszkodunk és ha minőségre vágyunk FELmegyünk Pestre.
Hát most a Helyiérték Egyesület jóvoltából itt LENT, vidéken történt valami. Valami, amit sokáig nem felejtünk, amire jó szívvel emlékezhetünk, ami megkönnyítheti szürke „józan” és zenétlen hétköznapjainkat.
Mert mámorban úszhattunk ebben az 5 napban. Csakhogy nem az alkohol, hanem a minőség mámorában. Azt hiszem, amikor országosan beszélnek a borkultúra kialakításáról, erre gondolnak: Igényesen, megfelelő „körítéssel” – például kulturális, nívós zenei élménnyel- kínálni a magyar borokat.
Persze ez csak nekünk, bogláriaknak „körítés”, hiszen sok zenét szerető és értő fiatal elsősorban a jazz nyújtotta élményért jött. No és persze a többség csak kíváncsiságból: vágyott arra, hogy valami különlegest, egyedit kap itt a Várdombhoz vezető félúton a Városi Kulturális Központban.
A Fesztivált Juhász Gábor és Lantos Zoltán duója nyitotta július 16-án. Csodálatos nyári este volt, igazi hátteret kaptunk az égiektől is a zene és a bor élvezetéhez. Az est második felében a magyar jazz talán legnépszerűbb alakja Babos Gyula és együttese a külföldön is népszerű Babos Projekt Romani lépett fel. Babos Gyula, aki személyesen is hozzájárult a Fesztivál létre jöttéhez,aki már jelenlétével is elismertté teszi a rendezvényt. Büszkeséggel töltött el engem is mint boglárit, hogy szívügyének tekinti ezt a balatonboglári rendezvényt.
Az első este kóstoltató boros gazdái: Pócz József- balatonlelle, Pók-Polonyi Pince-Eger
Második este a Fusió Group és Balázs Elemér Group zenélt nekünk.
A fantasztikus zenéhez a Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet-Balatonboglár, Györgykovács Kispince-Somló borait kóstolhattuk.
A péntek esti program- Szabó Dániel Triója és a Zana Quartett - után, mely az eddigiekhez hasonlóan a hangszeres zenére épült, szombaton megszólalt az Ember: megszólalt, de hogyan! A Kőbányai Zenei Stúdió aranytorkú fiatal művészei életre szóló zenei élménnyel ajándékoztak meg bennünket! Azt hiszem az ő művészetük és munkájuk (karvezető: Gulyás Erika és Fekete Kovács Kornél) igazán sikeressé tehetné a fiatalság zenei nevelését. Akár komolyzenei téren is. Végre megtanulhatnánk a jazz-en keresztül szeretni és élvezni a klasszikus zenét is. Mert sajnos az igazi értékért, a valódi művészetért meg kell dolgozni! A művészet nyújtotta harmónia az nem valami olcsó, könnyen megkapható és eldobható, mint a műanyag-poharas lőré.
Itt ugyanis műalkotást kaptunk öt estén keresztül: mert olyan gondosággal, szeretettel, tehetséggel előállított borokat kóstolhattunk a zene élvezet közben, mely alapján a boros gazdák - Légli Ottó, Szentpály Pincészet, Ignáczy Borpincészet Balatonboglárról, a Györgykovács Kispincészet Somlóról, Pók-Polonyi Pince és a Csutorás Pincészet Egerből, Tokajból az Oremus és a Hétszőlő Szőlőbirtok, a lellei Országh-pince borászai - méltán nevezhetők a bor művészeinek.
Jó volt boglárinak lenni július közepén! Büszke voltam és örültem, hogy vannak még olyan emberek, akik a siránkozás, panaszkodás helyett azzal töltik drága idejüket, hogy itt helyben nyújtsanak színvonalas programot a lakóknak és nyaraló vendégeknek egyaránt. Azt hiszem azok, akik eljöttek és ilyen élményben volt részük biztosan szívesen visszajönnek jövőre is.
|
